Sziasztok! El sem tudjátok hinni, mennyire szégyellem magam, amiért mindig halasztottam ezt a részt. Most végül itt van. Sajnálom, hogy majdnem egy hónapot kellett várni, de az iskola...Na mindegy. Jó olvasást! :) Tudom nem lett valami fényes, sem hosszú de..meghoztam! :) Puszi :* Ani xx
Elmentünk futni. Azt hittem ettől jobb lesz, de nem. Csak rosszabb lett a helyzet. Mirandanak igaza volt.Nem akartam neki szólni, de megtettem.
-Miranda, fáj a fejem..
-Menjünk haza! Gyere..-fogta meg a kezem.
*Otthon*
*Miranda szemszöge*
-Szerintem pihenj le!
-Nem! Szeretnék eljátszani valami jó dalt. Hiányzik anya..-az utolsó szót szinte suttogva mondtam.
-Jól van...De nem hülyéskedünk! Utána néztem mi a vérmérgezés tünete! Ez is benne van..
-Ez csak egy kis fejfájás, jól vagyok!
-Nem ezt fogod mondani, amikor a kórházba kötsz ki!-majd jött utánam a zeneszobába. A lépcsőn Harryvel futottunk össze.
-Szia...-adott egy puszit neki.
-Sz-szia...-majd elhaladt mellette egy kissé sebesen.
-Mi a baja?
-Vé...vészhelyzet...hiányzik az anyukája...Szia!-kissé se volt gyanús..Harry továbblépett, ebben a pillanatban jött be az ajtón a szőke.
-Harry! Kint áll egy fekete kocsi!-mondta. Szinte már otthon érzi magát itt. Éreztem hogy a égtagjaim odahúznak, hogy pofozzam meg, de Leának szüksége volt rám, így őt választottam.
*Harry szemszöge*
Nem tudom mi van velem..Ha szóba jön Alana, akkor nagyokat dobog a szívem, de ha Leáról..szinte ugyanazt érzem..Nem tudom kit válasszak...Kissé aggódok Leáért..
Olyan..furcsa, mióta kijött a kórházból. Meg kéne kérdeznem mi a baja.
-Har...Ja hogy az a te kocsid! Bocsi.-nevetett. Jó, tudom van mikor idegesítő de szerintem..szerelmes vagyok belé.. Nem fogom elmondani Leának, kiborulna. De hát ő sem mondja el hogy mi történik körülötte.
-Szia drágám! -köszöntem Alanának.
-Szia Harry! -mosolygott. Alig lehetett valamit hallani, a zene szobából kiszűrődő hang miatt.
-Lea! Egy kicsit halkabban, ha lehet!-csend lett.Kijöttek.
-Megkeressük Christ! -szólt Miranda.
-Vigyázzatok magatokra!-szóltam közbe.
-Rendben.-mondta Mira majd elhagyták a lakást.
*Lea szemszöge*
Hát persze hogy nem Chrishez mentünk, hanem az orvoshoz. Jött a láz, a fejfájás és még a többi tünet. Rosszul voltam. Kevés esély volt, hogy megment az orvos. Gyalog mentünk. Futni nem szabad, kocsi nincs, had enyelegjenek ott ketten Harryék.
-Szerinted Harry..szeret?-kérdeztem
-Hát persze hogy szeret!
-De..mint barátnő..-halkultam el.
-Ha már megcsókolta a féltestvérét, persze.
-De miért enyeleg Alanával?
-Harry az egy szívtipró. Tudhatnád már. Kinéz magának egy csajt, aztán ejti. Nem arra akarok kilyukadni, hogy téged is ejt..-közbevágtam.
-De mi van akkor, ha mégis? Nem is szeretett..Csak éppen leakart fektetni.
-Ne beszélj már ilyet Eleanor Burn-megállított.-Egyszerűen szeret! Ha meg nem igaz, a testvére vagy. Kötelessége megvédeni, és ha arra a csodálatos helyre vitt el téged, akkor jó hogy szeret!
-Tényleg...Kösz hogy mondtad..Valami titkos ügyben telefonált...
-Titkos ügyben? Mi ő? Bérgyilkos? -nevettünk
-Szerintem az orvos nem fogja engedni, hogy menjek iskolába... -Megúszod!
-Harmadikos vagyok Mira! Harmadikos anyagot kell tanulni! Az nagyon sok! És inkább a tanulásba pusztuljak bele, mint hogy a vérmérgezésbe!-mondtam, miközben már megérkeztünk a kórházba. Megcsapott a fertőtlenítő szaga.
-Jó napot!
-Jó napot! Miben segíthetek?
-Dr.Stone-t keresem.
-Mi az ön neve?
-Eleanor Burn.-mondtam, majd vártuk hogy felhívja.
-..Igen..köszönöm..viszlát! Éppen a műtőben van. Üljenek le ide-mutatott a székre- és várjanak. Kb. 2O-25 perc és megszabadul a műtőből.
-Köszönjük.-bólintott Miranda.
-És most várunk.-ültem le. Be kell vallanom kicsit izgulok.
-Félek..-jelentettem ki.
-Én is..Hadd nézzem, lázas vagy-e még?! -majd homlokomra rakta tenyerét, én pedig kifújtam a feszültséget. A nagyobb részét.
-Fáj még a fejed Lea?
-Kicsit, de már nem annyira mint pár órája...
-Nézd! Nem ő Dr.Stone?
-De! -felcsillantak a szemeim, és utána mentem.
-D-Dr.Stone! Kérem várjon!
-Ó, szervusz Lea!
-A..vérmérgezés...
-Előjöttek a tünetei?-aggódott.
-I-Igen..
-Kérem fáradjon beljebb.-és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszönöm.
-Melyek azok a tünetek, amik mutatkoztak?
-A..a fejfájás és a láz.
-Szóval a piros csíkok nem.
-Nem.
-Megtudná mondani, kérem, hogy hol szúrta bele a injekciós tűt? -rámutattam a seb helyére.
-Na akkor ha onnan a szíve felé mennek majd a piros csíkok, jöjjön be. Sürgősen! És ami az iskolát illeti. Mehet, de testnevelésből fel lesz menve. Adom is a papírt.-az utoló szót szinte üvöltötte.
-Értem..Köszönöm. Viszlát! -kimentem, és szinte sokkolt állapotba kerültem.
-Mit mondott? -kérdezte Miranda.
-Mehetek iskolába, de nem tesizhetek.
-Figyelj, azon gondolkodtam..hogy mi lenne ha ideköltöznék?
-Mi? -mosolyogtam.
-Hát úgy gondolom kéne most egy igaz barát..ilyen helyzetbe.
-Úristen Miranda, köszönöm! -nevettem. Végre valami jó hír.
-Na akkor hazamegyünk, elhozom a cuccaim, és...odaköltözhetek hozzátok?
-Persze! -a jó kedvem megzavarta valami...valami rossz.
-...Vigyék őket a kettes műtőbe! -csak azt láttam, hogy visznek két embert a műtőbe.Fiatalok lehettek. Egy férfi és egy nő.
-Hogy hívják őket?
-A nőt, Anne Cox, a férfit pedig Jacob Burn.-mondta nyugodtan az orvos..Teljesen lesokkoltam.Megint..-Éppen nyaraltak, és valami bajuk lett. Ide valósiak voltak, ezért hozták őket ebbe a kórházba.-én csak hallgattam, hogy tényleg a szüleimről van-e szó.Már éppen elakartam hagyni az épületet mikor megcsapta valami a fülemet:Annyit tudunk, hogy a nőnek van egy fia, a férfinek pedig egy lánya. Harold Edward Styles és Eleanor Alexandra Burn.
-Apa...?! Apa!!-üvöltöttem.
