♪ Chapter 8 ♪

Hellóóó! :DD Meghoztam a nyolcadik rééészt!! :D Tudom rövid lett, de amilyen rövid olyan izgalmas! :) Jó olvasást! A.xx

Kicsit értelmetlennek tűnt, mégis igaznak.Éreztem hogy szeret, mégis valami taszít. Én is szeretem, de nem tudom...Nem tudom miért nem akarom végre bevallani neki az érzéseimet. De ideje lenne.
-Harry..Az a helyzet hogy....én...én is szeretlek...-csuklott el a hangom. Reménykedően fordította a fejét felém, én pedig lenéztem a padlóra. Leült mellém, majd egyre jobban közeledett hozzám. Én persze még nem álltam készen, tehát elhúzódtam.
-Még nem vagyok rá kész..-suttogtam, majd belefúródtam a paplanba.
-Megértelek..-nézett rám.Láttam a szemébe a szomorúságot.Megbánthattam volna? De ha még túl szokatlan ez az egész nekem..Lecsuktuk a villanyt, mihelyst elhelyezkedtünk és elaludtunk.


                                                                      *~*~*~*


Reggel Harry motoszkálására ébredtem.
-Harry..-mondtam kómásan.
-Felébresztettelek édesem?
-Öhm...igen, de nem vészes..Már úgy is fent voltam.-keltem ki az ágyból.Ő lassan közelített felém, megfogta a derekam, erőteljesen mégis gyengéden húzott magához.Egy ideig  néztünk egymás szemébe, majd megölelt. Gyengéden karolt át, ahogyan én is őt.Pár percig így voltunk, míg nem egy csengés zavarta meg ölelésünket.
-Megjött Alana...-elengedett majd lefutott.-Kipakoltam a ruháid, a többit majd később megcsinálom!-kiabált lentről. Hallottam ahogy köszönnek egymásnak.Lementem, majd köszöntöttem. 
-Alana, nem kéne valamit elmondanom Leanak? Megbízhatsz benne.
-Miért mit kéne elmondanom neki?-Hazz szúrósan nézett rá, de Alana egyből értette a célzást.
-Nos, az anyám nem tanítónő..
-Óvonő..
-Tök mindegy..Én nem megyek a Princetonra...Csak kitaláltam mindezt..És az a kocsi az én..
-Otthonod.
-Igen.
-De miért nem mondtad el?
-Mert utálom ha megsajnálnak. 
-És én felajánlottam neki tegnap hogy maradjon itt. 
-Öhm...
-Nem, nem akarok zavarni, nem szeretnék kellemetlenséget okozni nektek. -ült le a kanapéra.
-Ha neked úgy jó, akkor menjél, de mi szívesen látunk téged bármikor. Ugye Lea?
-Persze.-mosolyogtam.
-Rendes tőletek.Amúgy miért hívtál Harry?-nézett rá kissé perverzül. Nekem itt telt be a pohár. Tényleg igazam van.
-Megyek pakolni, sziasztok.-mondta fafejjel, majd felfutottam a szobába.Elegem van, hogy mindig akkor lép be valaki, mikor pont csinálna velem valamit Harold.Tehát felmentem, és elkezdtem pakolni. Hallottam még egy kis nevetést, majd ajtócsapódást és motorbeindítást. Gondoltam elment. Épp ahogy a kezembe raktam a tusfürdőket, abban a pillanatban fogták meg a derekam. Én kiegyenesedve figyeltem az illetőt.
-Hol is hagytuk abba?
-Kipakolunk még ma?
-Kérdeztem valamit.
-A pakolásnál...

-Rosszul emlékszel...-szavai hallatán a tusfürdők kiestek a kezemből.Egy jó ideig szemeztem smaragdzöld szemeivel, majd fokozatosan közeledett felém.Én is közeledtem felé, hogy gyorsabban, ő erre egy önelégült vigyort villantott. Kínzó lassúsággal értek össze ajkaink, pontosabban csak súrolták egymást.Én már nem bírtam tovább..Megcsókoltam...Igazuk van a lányoknak, tényleg jól csókol...Gyengéden, mégis erőteljesen.

Éreztem, hogy nem bír megállni, így odanyomott a falnak, amit egy kisebb nyögést váltott ki belőlem. Eléggé fájt, de a csókja elterelte a fájdalmam. A keze kezdett lejjebb menni a derekamnál. Én észbe kaptam, tehát eltoltam magam mellől. Pár napja ismerem, és máris ezt teszi.
-Harry..Ez túlságosan korai...
-De Lea, én szeretlek...És szeretném ha te lennél a barátnőm..-eléggé fájt így látni, de most őszintén...Ti belemennétek? Tudom, hogy igen, de ez más..én is szeretem, de furcsa ez az egész.
-Szerintem én most találkozok Miranádval. 
-Elvigyelek?
-Oké..
-De kérlek..Gondold meg oké? Csak egy szót várok tőled...Igen, vagy nem...Akarsz a barátnőm lenni, vagy sem?!-a szívem azt mondta igen, de az agyam azt hogy nem..Én persze hogy az agyamra hallgattam. 
-Majd megmondom, de most felhívom barátnőm, és elmondom neki. 
-Rendben.-puszilta meg a szám, amiből csók következett volna, ha nem hallgatok magamra.
-Bocsi Harry, de most nem..-toltam el.
-De légysziiii!-nyomta meg  az "i" betűt.Én egy gyors puszit adtam a szájára, aminek úgy örült mintha lefeküdtem volna vele, ami persze nem a közel jövőben fog megtörténni.
-Na akkor felhívom.-nyúltam a telefonomért. Benyomtam a hatost, a gyors hívást, és 3 csengés után fel is vette.
-Szia Mira, eltudsz jönni? Érted mennénk..Oké, akkor pakolj, mert pár napig biztos itt leszel! Én is, puszi szia! 1O perc és indulunk. Szia!-kinyomtam, majd ugráltam örömömben. Észre sem vettem hogy Hazz ott áll előttem, és én pedig úgy megijedtem, hogy felsikítottam, amitől ő ijedt meg. Elég nevetséges volt. Egy jó pár percig szemeztünk, majd levettem róla tekintetét és lesiettem a kocsihoz.
-Jössz?-kérdeztem az ajtófélfának dőlve.
-Persze.-álmodozott szegénykém.Lementünk a lépcsőn, kézen fogva, de mikor az ajtóhoz értünk, elvettem a keze rabságából az enyémet.Mikor kiléptünk az ajtón, friss meleg szellő csapott meg minket. Harry kinyitotta a kocsit, ami egy kis pittyogás volt. Beszálltunk és indultunk is.

                                                                  *~*~*~*

Mikor odaértünk, láttam egy idegen kocsit. Kicsit berezeltem. Nem tudom mért. Kiszálltam a kocsiból, és csengettem. Nem kellett kétszer, más jött is ki..Vagyis jöttek.
-Chris!!-üvöltöttem rá, ugyanis ő az osztálytársunk volt csak elköltöztek Londonba. Belé voltam zúgva teljesen..A suli legmenőbb sráca volt. Átöleltük egymást, de Harry az féltékeny pillantást vetett rá.Én persze hogy nem örültem neki, mert már őt szeretem. Nem fogok visszamenni hozzá. Vagy talán mégis képes lennék rá?