♪ Chapter 7 ♪

Hali!! Hoztam egy kis MEGLEPIT! Bocsi, ha azzal okoztam csalódást nektek, hogy nem írtam a hatodik rész végére még egy kicsit, de ehelyett meglepetés ként hoztam nektek a hetedik részt! :) Jó olvasást! :* A.xx

Miután végeztem a dalszövegírással, halkan mentem át a zeneszoba melletti szobába.Nem szép látvány fogadott...Nagyon nem..Mindketten fehérneműben voltak és csókolóztak.Szörnyű volt ezt látni. Igazam volt, még is le akar csapni ez a lány....Nem hittem volna el ezt Harryről..Kezdtem megszeretni és most ezt kapom...Nem hittem a szememnek.

Egy mozdulatomra keltem fel. A kezem ráraktam a zongorára, és az megszólalt. Jó kis ébresztő. Elég szörnyűt álmodtam, de ez már beteges. Ki álmodik ilyet? Aki szerelmes...De én nem vagyok az..Vagy talán mégis? Csak magamnak nem akarom bevallani? Nem tudom, de ez elég félelmetes kezd lenni. Visszatérve, elég álmos lehettem...Mikor hazajöttünk, aludtam.Most? Aludtam..Éjszaka nem fogok tudni, és...Mindegy nem kell mindig rosszra gondolni. Semmit nem tudtam csinálni kottával kapcsolatban. Elég gyorsan álomba merültem. Ásítottam majd kiléptem a szobából. Átmentem a másik szobába, és előkerestem a pizsamámat a táskámból. Igen, még mindig nem pakoltam ki. Holnap felkelek, az lesz az első, hogy mindent kitúrok és elhelyezem a dolgaim. Holnapra terveztem a pakolást, és ha Harry lesz olyan kedves, elvisz egy állatmenhelybe, és hozunk egy cicát. Imádom a cicákat. Azelőtt míg anyám meg nem halt, a szobám tele volt macskákkal. Volt is egy kiscicám, de mikor felnőtt elvitték. Akkoriban még jó életem volt...Most már nincs. Elhagyott anyukám, és ráadásul egy olyan emberbe vagyok szerelmes, aki rám se néz, csak ha muszáj.Várjunk...A tegnap este...Telefon..Louis..Hát persze! De mi van ha...Alanáról beszélt, és nem rólam? Hát persze hogy nem rólam..De Alana kedves lány, és én bunkóztam vele tehát....De mi van akkor, ha más is flegmázik Harryvel? Miért nem mondott egy nevet? Nem lennék ilyen helyzetbe..Kösz Harry..Csak álltam a szoba közepén és gondolkoztam. Nevetgélés és reccsenés hallatszott kintről. Biztos ők azok. Most mit csináljak? Nem akarok a szemükbe nézni..Pláne nem Alanának. De már túl késő..
-Szia Eleanor! -mosolygott. Ki nem állom, ha így hívnak.
-Lea.-hadartam ezt az egy szót is olyan ideges voltam.Hogy miért? Nem tudom..
-Hát persze..
-Csajok, nincs kedvetek egy kicsit jobban megismerni egymást? -Ó, Harry..Ugyan már! Mi ismerjük egymást eléggé. Vagy mégsem? 
-Szerintem ez jó ötlet.Lea te mit gondolsz?
-Megyek fürdeni.-mutattam az ajtóra majd befutottam, és magamra zártam az ajtót. Az ajtó mögé álltam, majd az ajtón lévő pici keskeny kulcslyukból figyeltem további cselekedeteiket.Megtörtént az, amitől féltem...Ami az álmomban volt...A borzalmas álmomban. Derekánál fogva húzta magához és...megcsókolta. De most ezt nem értem. Belém szerelmes állítólag, de mással csókolózik.  Nem értem ezt a gyereket. Levettem a ruháim, majd beálltam a tus alá. Folyattam a vizet, eközben lépteket hallottam. Kiszálltam a zuhanykabinból, majd magamra tekertem a törölközőt. Kopogtattak, tehát kinyitottam az ajtót. Én bolond. Elég nagyot néztem..
-Szia Lea, bocsi hogy zavarlak, de Alana a másik fürdőt elfoglalta, és nem tudtam máshova bejönni..Amúgy meg Hűű de dögös vagy!-gombolta ki nadrágját.
-Harry, mire akarsz te készülni?-próbáltam takarni a látványt. Pontosabban a kezemet az arcomba temettem és el is fordultam. Persze hogy egy rossz mozdulattal huppant le rólam a törölköző. A szerencsém az volt, hogy Harry vécézett, és nem ide figyelt. Hirtelen guggoltam le hogy magam köré fonjam az anyagot, amit sikerült is elérnem.Harry abban a pillanatban fordult meg.
-Te mit csinálsz?
-Öhm..-vonta fel szemöldökét.- Én csak izé...A törölköző a ...tettes..-röhögtem el magam.  
-Ahha..
-Na akkor most hogy kettesben vagyunk, elmondod hogy kibe vagy szerelmes?
-Mi?-ő hátrált, én közeldetem.
-Jajj Louis, tudom hogy flegma, de szerelmes vagyok belé és ezen semmi nem változtat.-mondtam vékony hangon.
-Mi? Te kihallgattál? 
-Öhm..Nem! Csak aludni akartam, de nem tudtam, így hallottam. Butuskám..-neki egyre jobban vörösödött a feje.
-Hát öhm...
-Ki az a másik lány, aki flegmázik veled? 
-Te magadra gondolsz?
-Válaszolj Harry!-már nem tudott hátrébb menni, nekiment az ablaknak, ami belőlem egy nagy nevetést váltott ki.
-Na és ha rólad beszéltem? Akkor mi van?
-Ó..Hát akkor..öhm..Köszi.-nevettem.-Harry most őszintén.
-Miért te érzel irántam valamit?-megint előtört a szemében a szikra, csak már nagyobb. Szóval minden miattam van..Értem..Most már minden összeállt. Minden apró részlet.
-Mit teszel ha azt mondom, hogy nem?-néztem rá hunyorítva. Kíváncsi vagyok mit gondol rólam.
-Összetörnék legbelül, és mindenféle csajt felhoznék az ágyba, mert már tudom, hogy nem lesz nálad esélyem, és elveszítek minden reményt. És téged is..-hajtotta le a fejét. Majd fogta magát és elhúzott. Mikor az ajtónál járt utána kiabáltam volna, de nem..Elment...Megbántottam? Ez nem lesz jó így...Kimentem, utána néztem hogy hol van. Visszaléptem pár métert, majd felvettem a pizsimet és kimentem hozzájuk. Harry egész végig engem nézett. Nem szeretem ha mindig engem néznek egyfolytában. 
-Na akkor mesélj magadról Alana.-tértem a lényegre. 
-Öhm...Az anyám óvonő, az apám pedig villanyszerelő. I-idén a Princeton egyetemre megyek. Öhm..Fényképész vagyok.
-Értem...Én meg dalszövegíró, pontosabban a barátnőmmel készítünk videókat azokat felrakjuk a netre, és már meg is van az egymillió nézettség. -mosolyogtam. Harry tekintetét rajtam méregette.
-Az jó.-mosolygott.
-Igen, és vannak pár rajongóink is. 
-Még jobb.-nevetett.
-Igen...Énekesnő szeretnék lenni Mirandával. Ő a barátnőm.-bámultam a földet.-És legalább csak egyszer közönség elé állni...Megtudni hogy tetszik-e a hangom másoknak..Hogy..Érdemes-e még folytatni ezt az egészet. Ezt a dalszövegírást is azóta csinálom mióta anya...meg...meghalt. -szipogtam. Utálom ha róla kell beszélnem kényszerből. Egyszerűen depressziós leszek az ilyen gondolataimtól.
-Nagyon sajnálom, őszinte részvétem.
-Köszönöm.
-Na akkor elég a sajnálatból, meséljünk valami vidámabbat! 
-Én színésznő szerettem volna lenni, de nem ment. 
-Miért nem? 
-Egyszerűen...Nevetségesen hangzik, de azért jöttem el onnan, mert utálom a horror filmeket és én abban kaptam volna szerepet. 
-Én szeretem..
-Egyet vállaltam el, az se tetszett, de nem is volt félelmetes, szóval..
-Értem.-kuncogtam.
-Na de én most már megyek...Nem akarok zavarni, így is már fél tíz, és..jó éjt! Sziasztok! -majd felállt a kanapéról, és ment egészen az ajtóig, meg meg nem állította Hazz. Valamit súgott a fülébe, de Alana rosszállóan csóválta fejét, majd lehajtotta és távozott. 
-Mi a baj? 
-Beszélnünk kell! -fogta meg a derekam, lekapcsolta a villanyt majd felmentünk a szobába és elkezdtünk beszélgetni egymással.
-Először is bocsi, de ma kihagyom a fürdést, és jobb ha elfordulsz, mert vetkőzök. Másodszor, Alanát azért csókoltam meg, mert elakartam terelni a figyelmem rólad. Harmadszor igen, rólad beszéltem Lounak a telefonba, mert őrülten szerelmes vagyok beléd, és tényleg még ha üvöltesz, vagy eszméletlenné ütsz akkor is meg fogok neked bocsátani, és szeretni foglak életem végéig, és remélem hogy te is érzel irántam valamit, mert ha nem, bennem az űr, előjön, és egyre rosszabbul fogok lenni, rosszabb dolgokat teszek mint eddig. Mindig is olyan lányra vártam, amilyen te vagy! Itt volt rá az esély, az alkalom, de elcsesztem mindent. Én próbáltam hozzád közelíteni, de te nem engedted. Ezzel nem arra célzok, hogy most téged hibáztatlak, igenis én vagyok a bűnös, mert...-könnyek gyűltek smaragdzöld gyönyörű szemeibe, amiket azonnal letörölt.-Ez túl bonyolult nem értenéd, én se értem, nem hogy mások. Lényeg az, hogy szeretlek, és a múltban sok lány fektettem le, de az csak futókaland volt. Vártam az igazira, hogy előjöjjön a szikra, de az csak nálad jött elő. -én szavai hallatán fokozatosabban sokkoltam le egyre jobban. Nem értettem..Ez az egész túl bonyolult. - Tudom hogy nem érted, vagy lehet igen, de ez az igazság. Tőled tanultam meg mi az az élet. Nem mindig az van, amit te akarsz, hogy az van amit te akarsz. Nem! Küzdeni kell érte. Én érted küzdöttem. Te dobogtattad meg a szívemet úgy, hogy beléd estem. Nem tudom te hogy érzel irántam, de én őrülten szerelmes vagyok beléd, és...Sajnálom a flegmaságom, csak úgy fejeztem ki az érzéseimet. Amiken átmentem..Végre rátaláltam a szerelemre. Eleinte tényleg utáltalak, de most a végén kezdtelek megkedvelni,és egyre jobban fokozódott bennem ez az érzés. Lea, én tényleg szeretlek, annak ellenére, hogy a testvérem lettél. Bárki bármit is mond, szeretni foglak életem végéig, még ha te nem is így érzel irántam.-Ez egy kicsit..Sok erre az estére. Ahogyan hadarta a szavakat. Ez tényleg a szívéből jött. A  könnyei is felszínre törtek, és ami a legfélelmetesebb...Én is pont ugyanígy érzek iránta, mint ahogy ő irántam....