♪ Chapter 6 ♪

Meghoztam a hatodik részt! :) Igaz egy kicsit nagyon rövid is meg unalmas, de most egy kicsit sietek. :s FOGOK MÉG ÍRNI EGY KICSIT A VÉGÉRE, DE MAJD JELZEK! Komolyan mondom a hetedik rész lesz a leghosszabb :) Jó olvasást! :) A.xx

Arra ébredtem, hogy a szemembe süt az ablakon keresztül beszűrődő nap sugara.Nem akartam felkelni, de muszáj volt.Harry a másik ágyon hasra fordulva aludt.Aranyos volt.Hűvös volt, ezért kimásztam az ágyból,és betakartam a hátát.Felnyögött egyet. Vajon mit álmodik? Hát párszor felkeltem az éjjel, akkor hallottam hogy beszél. Visszatérve néztem ahogyan alszik. Már jó ideje bambultam rajta, mikor arra eszméltem, hogy ki van nyitva a szeme. Kínos helyzetbe kerültem...Nagyon is. Elpirultam mosolygása láttán.

-Elmegyünk valahova?-kelt fel az ágyból. 
-Öhm..Hova?-fordultam felé. 
-Az legyen meglepetés-mosolygott és bement a fürdőbe. Hát jó legyen az ő titka. Nem is nagyon terveztem mára semmit. Lementem a konyhába, és leültem a székre. Pár perc múlva Harry jött le a lépcsőn az ingét gombolva. 
-Nem öltözöl?
-Nincs kedvem menni sehova. 
-Gyere már! Ígérem jó lesz! Ha nem tetszik, hazahozlak és kínozhatsz.-mint mindig mosolyt csalt az arcomra, és ez késztetett arra, hogy felmenjek öltözni. Tehát bementem a fürdőbe, és felvettem a ruháim.Megfésülködtem, ezt követte a tisztálkodás. Kiléptem, felkaptam a telefonom,
és rohantam a lépcsőn, mert Hazz már beült a kocsiba. Bezártam az ajtót és villám gyorsan ültem be az autóba. 
-Na mehetünk? Nem hagytál otthon semmit?
-Semmit, de elmondod végre, hogy hová megyünk?
-Ti-tok!-szótagolta, majd elindította a kocsit és mentünk.Bámultam ki az ablakon és gondolkoztam mint mindig. Mit teszek én? Hogy mit? Épp egy megutált személlyel ülök egy kocsiba.Vagyis nem utált.Megmondom őszintén, beleszerettem..Igen..Ellenségből szerelem. Nem hittem volna hogy ez bekövetkezhet. Az az ítéletem született, hogy nem fogom szeretni.De hát..ez vagyok én.Éreztem párszor hogy rám pillant. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek vissza, így megtettem. Mélyen a szemébe néztem, és láttam valami szikrát. Bár tudnám mit jelentene. Pár pillanat alatt értünk a gyönyörű helyre. Nem is tudtam, hogy Londonnak ilyen gyönyörű helyszíne is van. Kiszálltunk a kocsiból, majd megfogta a kezem. Én egyből elvörösödtem. Egy hatalmas domb volt előttünk, amin kevésbé tudtam felmenni, de sikerült nagy nehezen. Persze Harry segítségével. Mikor felértem, gyönyörű volt a látvány. Egész Londont belehetett látni. Viszont egy gubanc volt csak. Tériszonyom van.
-Öhm..Harry...lenne egy kis gond. Félek a magasba!-majd átöleltem a dombon lévő fát. 
-Nem lesz baj itt vagyok.- Majd leültetett a fa tövébe. -Gyönyörű nem?-nézett körbe. 
-De..Az..-nézelődés közbe átkarolt. Ennél jobb napom nem is lehetne. Még egy ideig bambultunk, és  néztük Londont, majd ezt egy telefon csörgés zavarta meg. 
-Bocsi ezt fel kell vennem-mondta míg megnézte hogy ki zavar minket. Pont ilyenkor mikor kettesben tudunk lenni. Felállt én pedig újból megöleltem a fát. Néztem Harryt mit csinál. Csak beszélt. Persze jó messzire elvonult a domb mögé, így nem láttam csak a fejét. Próbáltam jobban kihúzni magam, hogy lássam is, de már késő volt mert jött vissza. 
-Ki volt az? 
-Szállj be a kocsiba!-ennyit a kedves Harryről. Látszott rajta a feszültség. Ki lehetett a telefon túlsó végén? 
-Felteszem megint..Ki volt a telefon másik végén?
-Egy..Egy lány de nem érdekes. 
-És ki az?
-Úgyse ismered.-terelte volna a témát de közbevágtam.
-Harry, ki volt az a lány?-szótagoltam most már egy kicsit keményebben.
-Miért vagy ilyen?-majd fékezett és megálltunk.
-Induljál már el!
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Te se az enyémre!-majd közelebb húzott magához, ami elég fájdalmas volt.
-Ha megcsókollak elmondod végre?
-De nem fogsz!
-Ne játszd már az eszed Lea! Tudom hogy mindened odaadnád csak azért, hogy megcsókoljalak.
-Egy utálatos szemét vagy, tudtad?
-Az a jó.-majd elengedett és újra a "rendes" pózban ültünk. Írtam egy üzenetet barátnőmnek, majd hazaértünk. Gyors volt. Nem tetszik ez nekem. 
-Ma nem szólunk egymáshoz, rendben? -mondta majd kilépett a kocsiból,és az ajtóhoz támaszkodva folytattam tovább.- Ma jön el az a lány. Ő a volt barátnőm. Ne legyél féltékeny, már nem szeretem csak barátok vagyunk.
-Szerintem is. Szia!-majd bementem a házba de elfelejtettem hogy Harrynél van.
-Kéne a kulcs? -fogta meg a derekam. Beleborzongtam érintésébe. 
-Igen. 
-Tessék.-nyújtotta át.-Menj be, megyek én is egy perc. -Rendbeeeen úgy se akartál semmit se mondani, meg kérni se igaz Lea? Hát persze hogy nem..de az a csók jól esett volna. Most hogy csak ő meg Miranda van nekem. Felmentem a szobámba egy tál gyümölccsel a mobilomat nyomkodva. Megbeszéltük Mirával hogy eljön ide pár napra. Minél többet leszünk távol Harryvel, annál jobb. Azt mondta lesz egy meglepetése, aminek örülni fogok. Hát rendben. Maradjunk a titkolózásban. Felcsatoltam a hajam és átöltöztem melegítőbe. Elővettem a laptopom és kutatni kezdtem Harry után. Kicsit többet akartam megtudni róla. Mikor bejött az említett személy nyitottam egy új lapot.
-Mit nézel? 
-Semmit..-hajtottam volna le a gép monitorát, de visszatolta. 
-Ó, szóval hogy én semmi vagyok számodra? -nevetett.
-Csak többet akartam megtudni rólad. 
-A lány neve Alana Edwards. Kedves csajszi. -perverz vigyor..Ez komoly? Azt mondtad nem érzel iránta semmit te barom. 
-Értem.-dühömbe csak ennyit tudtam kinyögni. Lehajtottam a gépem, majd elsétáltam a nappaliba. Lefeküdtem a kanapéra és felcsuktam a tévét. Korán keltünk, mert úgy volt szép a kilátás. Így hát hamar elaludtam. 

                                                                     *~*~*~*


Mikor felkeltem egy rohadt hangos zajra, nagyon mérges voltam. Az anya egyik kedvenc vázája tört össze. Igen, elhoztam, mert úgy gondoltam hogy nem lesz itt semmi ami anyára emlékeztet. Hát most már nincs is...A konyhába hülyéskedett egy szőke csajjal Harry, ami nem más mint a pancsolás. Hagyjuk már! Ilyen hidegben? De várom már az iskolát..Szép volt, szebb volt nálam, az az egy biztos. De valami nem stimmelt vele. Fura volt. Mikor megláttak hogy ott állok az asztal és a kanapé között, abbahagyták a nevetést, és odajöttek hozzám. Én egy fülig érő mosolyt küldtem feléjük mintha nem haragudnék hogy összetörték anya vázáját, ami számomra anyát jelentette. 
-Sziasztok! Látom jól érzitek magatokat, nem akarok zavarni. Amúgy Eleanor Burn vagyok. Lea. Örülök hogy megismertelek. Pá!-hadartam majd ahogy csak tudtam futottam fel a zeneszobába ezer wattos mosoly kíséretében. Persze hogy nem akartam kimutatni már most mennyire utálom. Igen a teljes nevem Eleanor..De nem szeretem, ha így hívnak. Csak simán Lea. 
-Lea, bejöhetek? -kérdezte egy kedves hang. 
-Elvagyok foglalva!-kiabáltam mert a zongorától semmit nem lehetett hallani.  
-De azért bemehetek? Kíváncsi vagyok hogy játszol. -hallatszott a hangján ahogy mosolyog. Tök rendes. Lea, hogy lehetsz ennyire naiv..Nem veszed észre hogy ez csak egy álca? Beakar férkőzni a fejedbe, hogy kiderítse hogy szereted-e Harryt, és direkt le fog csapni. Ennyire nem lehetek hülye, de beengedtem. 
-Öh..Öhm.Szia!-mosolygott. 
-Szia.-töröltem le a könnyemet. 
-Te sírtál? 
-Áá nem.. Nem sírok attól, hogy anyából az a váza maradt, amit széttörtetek.-legyintettem,majd becsuktam az ajtót, és kizártam. Csak én voltam a szobába és a zene. Ha kell egész nap dolgozok egy dalon. Ez meg fog történni. Megteszem. Rápillantottam az órára, és láttam hogy 5 óra. 
-Jó sokat aludtam..-mondtam majd felvettem videóra a gitározásom, és készítek egy videót. Most semmi nem tudna megnyugtatni, csak is a zene. Meg persze Miranda, de ő nem anya... Elkeseredetten ültem át a zongora elé, és kezdtem el játszani.