♪ Chapter 5 ♪

Hellóka! Szóval meghoztam az 5.részt! :) Nagyon sajnálom, hogy várni kellett rá, de most értem rá:) Lényeg hogy itt van.:) Szeretném, ha osztanátok, pipálnátok, komiznátok és feliratkoznátok nagyon sokan! :) Ha van olyan ismerősötök, aki Directioner, és a kedvence Harry, vagy bármi, akkor küldjétek el neki  legyetek szívesek, mert nekem ez fontos nagyon. Remélem megértitek!:) Puszi A.xx ! :)

-Na szóval miénk lett a ház...Szeretném ha békén hagynánk egymást.Ha anyáék hazajönnek, viselkedjünk úgy, mint egy normális család.Rendben? -csillogott szemekkel mondta. Hát persze..Neki bármit..Tegyük úgy, mintha az én véleményem nem is számítana.Eszembe jutottak az érzéseim. Hogy mondjam el Harrynek.Elfordult, majd folytatta útját a konyhába. 
-Harry!-futottam utána. Ő felhúzott szemöldökkel bámult engem. 
-Mi az? -harapott bele egy narancsba.
-Öhm...Hogy...Mikor jöhet el Miranda? -mosolyogtam mint egy fogyatékos. Hogy a francba lehetek ennyire bátortalan? Hogy? 
-Felőlem mindegy...-sóhajtott.
-Köszönöm.-megkönnyebbülten sóhajtottam fel, majd mentem volna a szobába, de elkezdett dumálni.
-Akkor a haverjaim is jöhetnek nem?
-Persze..-forgattam meg a szememet, majd folytattam az utam. Mikor beértem a szobába, egy nem várt dolog történt. Ráléptem egy kis fényképre. Harry volt rajta..Anne Harry, és az apukája...Nagyon kicsi volt még itt..Fel vettem a földről, és leültem vele az ágyra.Nézegettem egy darabig. Gondolkodtam...Harry jó ember, csak...Nehéz élete volt, úgy mint nekem. Bűntudatom volt, mert alaptalanul vádoltam meg. A rossz érzéseit másokon vezeti ki. Vagyis rajtam..Hallottam hogy jön fel valaki, aki nem mást mint Harry. Én csak ijedten néztem az ajtót, mert nem tudtam mit csináljak. Hirtelen nyílt ki az ajtó, én meg a hátam mögé rejtettem a képet. Gondolom nem szeretné, hogy meglásson a képpel. Darabokra szaggatna..
-Mit rejtegetsz?- kérdezte. Remek.. Úgy látom már mindenki átlát rajtam. 
-Semmit..
-Kérem!-utasított. Vagyis kérte.. Haladás. Én átnyújtottam neki a képet, amitől kisebb sokkba esett. 
-H..Hol találtad ezt a..képet? 
-A földön.-mutattam a helyre. Ő csak bámulta a képet, és egy kis idő után egy könnycsepp szökött ki a szeméből.Megértem. Szóval nem csak én vagyok egyedül ilyen. 
-Akkor én magadra hagylak. -álltam fel az ágyról. 
-Ne! Kérlek..Maradj itt!-majd megfogta a kezem. Hát jó..Itt még lesz valami..De hogy mi? Azt nem tudom..
-Oké.-ültem le az ágyra. 
-Ők ugyebár a szüleim.Nyilván megismerted.-jelentek meg gödröcskéi.
-Igen tudom a történeted.-jelentettem ki magabiztosan.
-De...nem hiszem hogy tudnád. Tudom, hogy egy szívtiprónak tartasz, egy nőcsábásznak, egy undorító féregnek, de tudod te, mit érzek belül? Mit meg nem tettem én másoknak..Nem beképzeltségből mondom, de így van...-én csak hallgattam. Igaza volt..Eleinte igen, de most már ez megváltozott. Megértettem. 
-De akkor is megyek. -mutattam az ajtó felé. Kicsit flegmás volt a hangom. Sajnálom Harry...Nagyon, nagyon sajnálom, de megígértem magamnak..Habár nem tudok magamon uralkodni...Tényleg nem bírtam magamon uralkodni..Megpusziltam...Nem akárhol..A nyakát...Na ezután hogy fogok a szemébe nézni? Azt se tudja hogy szeretem! Jesszusom Lea...Hogy tehettél ilyet? Miért csinálod ezt? 
-Öhm..Bo-bocsi csak..öhm...már ennyi az idő? Megyek fürdeni, azaz jó éjt!-majd befutottam a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót. 

                                                            *Harry szemszöge* 


 Megpuszilta a nyakam..Lehet hogy tetszem neki? Jaj Harry ne legyél már ennyire egoista..! Én szeretem, de ő kezdettől fogva utált engem.De ezt az egyet nem értem..Hogy miért puszilt meg? Ráadásul a nyakamat.De nem lehet..egyszerűen nem lehet összejönnünk..Nem szabad! Testvérek vagyunk és...nem.


                                                           *Lea szemszöge*


Bementem a fürdőbe, és levetkőztem. Kinyitottam a zuhany ajtaját, majd beléptem. Becsuktam magam után az ajtót, megnyitottam a vizet és megmértem a hőmérsékletét. Alá álltam, és gondolkoztam az imént történteken.Mit tettem én? Miért tettem ezt meg? Miért vagyok nem normális? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, de elzártam a csapot. Nem akarok itt ázni. Kiléptem és eszembe jutott, hogy nem hoztam be magammal ruhát. A többit meg bedobtam a szennyes kosárba, és csurom víz lett abba nem megyek ki. Szóval, egy szál törölközőben kellett kimennem, és úgy a szemébe nézni..Magam köré tekertem az anyagot és kiléptem az ajtón. Sietve kapkodtam a ruhákért, de Hazz megakart volna szólalni, csak már felesleges lett volna, mert behúztam a fürdő ajtaját és bent is voltam. Irtó gyorsan vettem fel a hálóinget, és lassan nyitottam ki az ajtót. 
-Jó éjt!-mentem oda az ágyhoz, és feküdtem be. Magamra húztam a paplant és elnyomott az álom.

                                                                      ~*~*~*~    

Délután keltem fel.Nem soká suli...Végre! Akkor nem láthatom őt..Hacsaknem ő is odajár...Nagyot ásítottam, és lementem. Láttam hogy eszik,és hogy telefonál. Visszamentem a lépcsőre és hallgatóztam. Ezt hallottam.
-Igen..Úgy is megengedi..Ismerem..Testvérem...Jó, akkor 10 perc múlva?...Oké..Szia!- hát igen. "Ismerem..Testvérem..."ez igaz, és az is fog maradni. Még ha szeretnénk is egymást, akkor se jöhetne össze ez az egész. Hallottam hogy felállt a székről, és kezdett közeledni. Minek menjek fel? Úgy sincs annyi időm..Épp hogy jött volna a lépcsőre fel, megszólaltam. 
-tudom, 10 percem van, és jönnek. De kik is jönnek? -mondtam lazán. Ha ideges vagyok eljátszom magam.
-Liamék..Mindjárt itt lesznek. 
-Remek, addig elmegyek sétálni.-visszafordultam, és az úti célom a szobám volt. Kivettem egy fekete felsőt, fekete cicanadrágot, rá egy farmer rövidnadrágot, a barna csizmám, leengedtem a hajam hogy ne fázzak,mert elég hűvös volt. Lementem felvettem az egyik kardigánom, majd épp hogy kinyitottam a fiúk álltak előttem.
-Szia Har...Lea? 
-Sziasztok.-tártam ki nekik az ajtót.Mikor bementek én már kimentem egy nagy ajtócsapódás mellett.Sétáltam a híres Londonba. Egyedül. Nehéz volt, mert benne volt a tudtomban, hogy ha hazamegyek, az egész One Direction várni fog. Betértem egy kisebb utcába, ahol csak fehér, kertes házak voltak. Itt lakott az egyik barátnőm is. Ő is csak kihasznált, igen. Még vagy körülbelül 3 utcát mentem, és kiértem a belvárosba. Mindenfele nyüzsgés-forgás. Egész Londont bejárta az autók dudája, a biciklik csengetése, és a beszélgetések. Mindenhol szerelmes párok, jó barátok, én pedig egyedül. Jó lenne, ha nekem is lenne egy barátom. A barátnőm megvan, de már csak egy fiú kéne nekem..Harry. Tudom furán hangzik, de megszerettem ebben a pár napban. Ez tőlem nem volt várható, de úgy látszik ebben a helyzetben igen. A gondolkodásomat a zölden villogó lámpa szakította meg. Gyorsan keltem át a zebra mintás aszfalton. Már lehetett úgy 7 óra körül de még mindig nem voltam otthon. Inkább leültem egy kis padra a parkba, ami nem messze volt az új otthonomtól. Lenéztem, és csak bámultam magam elé. Bambulásomat egy duda szó zavarta meg. Egy millió duda hang közül is megismerem. Harry. Harry értem jött. Minek? Ráadásul ki is száll, hagyjuk már. Felnéztem rá, ő pedig csak felemelt és a karjában vitt a kocsiig. Mikor beültünk én csak rosszállóan csóváltam meg a fejem. A többiek is eljöttek. 
-Minek kellett értem jönnöd? 
-Nem akartam hogy megázz! 
-Nem is esik!-hát igen mi bármilyen körülmények között összetudunk veszni. 
-De majd fog! Nézz már fel az égre! El van borulva!
-De nem esett! És amúgy is csak az ég alja.-forgattam meg a szemem. Sikeresen értünk haza. Mindenki bement, kivéve én. Ekkor már volt egy kis zápor. Hagytam magam áztatni. 
-Nem jössz?
-Inkább áztatom magam, mint hogy a ti közeletekben legyek!-guggoltam le.
-Oké, akkor képtelen leszek megint felvenni.-megforgattam a szemem és felálltam. A ruhámból már facsarni lehetett a vizet. Igen, elég sokáig voltam kint. 
-Akarsz üvegezni Lea? -ültem le a kanapéra, majd felhúztam a lábam és úgy válaszoltam.
-Nem.-mondtam unottan. 
-Akarsz valami csinálni?
-Nem. 
-Miért nem?
-Mert nem szeretek olyan emberekkel szórakozni, akiket utálok. -Hallottam hogy Louis odasúg valamit Harrynek, de sikerült valamit kihallgatnom.Egy szót: Belé....Mi lehet ez a belé? Belém? Mi van velem? Felmentem a szobába, mert meg kell szoknom a korai alvást, mert 4 nap, és itt van az iskola.Remélem nem fog így viselkedni a suliban. Biztonságban éreztem magam, mert nem hallottam senkit sem feljönni, ezért levettem a ruhát és felvettem a szokásos "éjjeli ruhám". Lefeküdtem, és hallottam hogy elköszönnek egymástól, majd egy ajtócsapódás, és már hallom is a lépteket. Kinyílott az ajtó, és dúdolt valamit. Bement a fürdőbe egy boxerrel, majd 10 perc múlva ki is jött. Nem tudtam aludni. Ezért tetettem magam. Nem akarok vele dumálni. Azt hallottam, hogy beszélget valakivel. Átfordultam a másik oldalamra, ő pedig idenézett egy pillanatra. Én továbbra is csukva tartottam a szemem, de hallgatóztam. 
-Nem Louis...Igen, tudom hogy flegma de....Louis, én szerelmes vagyok belé, és ezen semmi nem fog változtatni!