Hirtelen pattantak ki a szemeim a rémálmom miatt. Azt álmodtam, hogy a szüleim elváltak, és az apámmal maradtam. Anya elment, nem voltak barátaim, csak az apám, egy beképzelt féltestvérem, és a mostohaanyám.Egyedül maradtam...Hát értem is miért ezt a rémséget álmodtam...Ma költözünk el innen Holmes Chappel-ből Londonba, ahol az "új családom" vár, sajnos...Körülöttem dobozok, amiket apám vitt ki az autóba. Mikor bejött az ajtón, mondott egy "Jó reggelt!"-et és hogy "Siessünk már várnak"-ot.Hát én nem várom hogy találkozzak velük. Nos, az "új anyám" Anne Cox, a féltestvérem pedig Harry Styles. Nem vagyok oda az One Direction-ért, de most muszáj megszoknom, hogy ott fognak lógni a nyakamon. Állítólag azt mondta apámnak Anne, hogy mindennap átjönnek hozzá, hogy beszéljenek az új dalokról, meg ilyesfélékről, ami engem egy cseppet sem izgat. Felvettem a még tegnap előkészített ruhámat, majd bementem vele a fürdőbe. Megtettem a reggeli teendőket, és lementem a kocsiba. Beraktam a táskám a hátsó ülésre, és kivettem belőle a mobilom. Apa is elkészült már, így beült ő is a kocsiba, és beindította azt.
-Köszönj el a háztól kicsim.-simogatta meg a vállam.-Hidd el, jó lesz.
-Ja, azon kívül, hogy egy beképzelt majom lesz a testvérem..Nagyszerű...-bámultam ki az ablakon.1 óra lesz az út. Addig tudok aludni legalább. Hát végül is 8 órakor keltem, ahhoz képest hogy délután szoktam felkelni.Írtam egy SMS-t Mirandának, a barátnőmnek, hogy elindultunk.Hátra dobtam a telefont, és becsuktam a szememet. Gondolkoztam hogy miért adott nekem ilyen életet a sors. Miért érdemlem ezt meg. Én, aki mindig segített az embereknek. És ehelyett elveszítettem a legfontosabb személyt a világon...Az anyukámat.Ezek a gondolatok járták az agyam, míg nem elaludtam.
~*~*~*~
Apa keltegetett ütögetve a vállam. Kinyitottam a szemem, és láttam egy nagy házat, amit egyből tudtam kié. Megérkeztünk a nem várt helyre. Kikapcsoltam a biztonsági övem, kikaptam hátulról a táskámat, és felvettem a vállamra. Apa mondta hogy csengessek be hozzájuk. Nem akartam, de muszáj volt. Nem baj, minél hamarabb megteszem, annál hamarabb túl leszek rajta.Remegő lábakkal lépkedtem oda, az ajtóhoz, de amikor csengetni akartam, kinyílt az ajtó. Anne lépett ki rajta, és mikor meglátott, olyan szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt. Láttam a háta mögött a drága Harryt. Addig ölelt Anne, míg apa meg nem érkezett pár dobozzal.Elengedett és ment megcsókolni apát. Még a látvány is undorító volt, mégis örültem nekik. Aranyosak voltak. Nem Lea, nem szabad őket megszeretned!Betessékelt minket "anya" és leültetett a kanapéra. Harry felakart menni a szobájába de Anne nem engedte neki.
-Harry, gyere és köszöntsd őket!-vett elő egy tányért, amire sütit rakott. Anne kedves, nem úgy mint a fia.Lejött a lépcsőn. Megölelt, apának meg nyomott egy "Jó napot!"-ot.
-Ugyan már Harry, én leszek a jövendőbeli apukád.Tegezzük egymást!-majd lepacsiztak. Lepacsiztak? Ne már...Mindenki jóban lesz mindenkivel, csak én nem Harryvel? Vettem a bátorságot, és remegő hangon kérdeztem meg.
-Nekem hol van a szobám?-álltam fel.
-Te és Harry egy szobában alszotok.-mondta Anne.Ó istenem...Bármit csak ezt ne! Nem akarok azzal a horkoló jégszívű gyerekkel aludni.Vágtam egy grimaszt, majd visszaültem.Hazza valami "kövess" félét tátogott, unott fejjel. Mit tehettem volna? Követtem...Felmentünk a lépcsőn, egyenesen a szobájába. Pontosan a szobánkba.
-Na hát ez lenne a szobánk.-csuklott el a hangja.
-Kösz-flegmáztam neki. Hadd tudja, mennyire utálom.
-Nem kell flegmázni, oké? Van még egy szoba emellett. Az a te saját zeneszobád. Úgy tudom szeretsz zenélni... -felcsillant szemekkel bólogattam.-Gyere. -intett maga után.Én szökkenve mentem. Ez volt az egyetlen előnye annak, hogy szeretek itt lenni.Mikor benyitott, mindenféle hangszer volt. Annyira örültem, hogy megöleltem.
-Ó..öhm...bocs..-fordultam el. Ő csak megköszörülte a torkát, és visszament a szobába.
-Te nem jössz segíteni?-kérdeztem kissé nyávogó hangon.
-Ne nyavalyogj már! És nem.
-Kösz! És direkt volt.-nevettem el magam.
-Ha-ha szívesen.-és rám csukta az ajtót.Hát oké...Akkor ez szerintem egész életünkben így fog menni. Lementem a kocsihoz, kivettem a szükséges kellékeimet, és felvittem a szobába.
-Hát ezek meg mik? -nevetett Harold.
-A cuccaim te majom. -nevettem.Hát nem kis feszültség volt köztünk.
-Ne nevezz többé majomnak, oké?
-Fogd be, majom!-közben pakoltam ki a ruháimat. Szúrósan néztünk egymásra.
-Van gitárod?
-Mint ahogy látod.
-Te nem tudsz senkivel sem kedves lenni?
-Én nem tudok kedves lenni? Te vagy olyan beképzelt, hogy csak magaddal törődj!-üvöltöttem rá.
-Nem csak magammal törődök, vannak rajongóim!-állt fel.Egyre jobban közeledtünk egymáshoz.
-Nem arra értettem.-néztem fel rá, ugyanis vagy 20 cm-rel magasabb.-Te vagy olyan jégszívű, hogy leszarsz magasról mindenkit! Mert te egy beképzelt jégszívű gengszter vagy!-ő ezen csak nevetett.-Ne nevess!-ütöttem meg a mellkasát.
-Aranyos vagy mikor dühös vagy.-jelent meg egyben perverz és gúnyos vigyora. Fúj de undorító.Hogy lehet valaki ennyire gusztustalan? Habár tök helyes meg minden de, nem szabad Lea beleszeretned, hagynod kell, hogy ez így menjen tovább. Ennek így kell lennie.Nem volt elég az, amit én átéltem, hogy anyám meghalt, és ezért maradt egy barátom. Igen, egy igaz barátom maradt, a többi csak azért volt velem, mert anyám jól keresett, és mindig jöhettek hozzánk bulizni. Elhitették velem hogy barátok vagyunk, kihasználtak, eldobtak és most itt állok, egy bunkó majommal, egy rendes mostohaanyával, egy hazug apával, és egy igaz baráttal, akit ott kellett hagynom, amiatt, hogy ideköltözhessünk az "új családomhoz". Kivettem a táskámból a füzetem, felkaptam a gitárom, és átmentem a másik szobába. Bezártam az ajtót, és elkezdtem játszani azt a dalomat, amit még akkor írtam, mikor anya meghalt. Dalokat írok az életemről, mert számomra elég érdekes volt, és az is. Elkezdtem énekelni azt ami a füzetben le volt írva,közben gitároztam. Nekem a kedvenc hangszerem a gitár. Számomra az adja a zenének az egész ritmusát. Miután ez a nyugtatás megvolt, hogy anya még velem van, leraktam a gitárom a tartójába, és eltettem a zsebembe a füzetet.Megnéztem milyen hangszereket kaptam. Volt minden zongorától kezdve a dobig. Nem is tudok dobolni,de szeretnék. Ó nyilván akkor ezt is tudta. Kinyitottam az ajtót, és Harry állt előttem.
-Te mit keresel itt? -kérdeztem feszülten.Nem szeretem, ha mások hallják a zenéimet.De az az álmom, hogy énekes leszek.Így hogy, ha nem merek mások előtt énekelni?
-Öhm...Én csak...Szép a hangod.-mosolygott.
-Kösz.-sóhajtottam majd lementem a lépcsőn, ki a kertbe. Apáék már kipakoltak. Én leültem a hintaágyra, újabb dalokat irkálva. Hát ez a nap sem úgy történt, ahogy én terveztem, de legalább tudom milyen kétszínű testvérem lett.
nagyon tetsziik ♥ még nem olvastam ilyet :D siess a kövivel *-* :))
VálaszTörlésköszi :D szerintem holnap lesz új rész, de lehet hogy még ma hozni fogom :D
Törlésfigyelj, én nem akarlak megbántani, ne érts félre. 7,682 kattintás. Amikor megláttam: "Na, tök cool. Ez jó lesz" -gondoltam. De, elolvastam a prológust és tudod mi jutott az eszembe? Tucat. Kismillió ilyen blogot találtam, pedig hidd el nem kerestem. Utálja Őket, de valószínűleg Lea beleszeret majd Harry-be. Kiszámítható, de ne legyen igazam. Gondolom, azt hiszed, hogy csak pofázok mintha annyit tudnék. Igazad van. Voltak blogjaim, fanfictionok, látogatták is Őket de kicsit utána olvastam az írásos dolognak és ráismertem a "sablon blogok" jellemzői közt a sajátomra. Csak segíteni szeretnék, hogy a bloggeren értékes blogok jelenjenek meg. Eredetiek. Hidd el én tuti megértem, hogy mennyire imádod ezt, mennyire imádod ezt írni. Viszont..szerintem nem kéne elpazarolnod a tehetségedet. Mert biztos vagyok benne, hogy van. És most folytatom a kisregényem még pár mondattal :D
VálaszTörlésNem lebeszélni akarlak, távol álljon tőlem. Ezt a blogot mindenképp folytasd, mert ha abba hagyod megtalállak és kinyírlak ;) De iktass be rengeteg mellékszálat, csavart. Lepd meg az olvasóidat, hogy emlékezzen rád. Talán ez a legfontosabb az egészben. Maradandót alkotni. Nem tudom, olvasod/olvastad -e a Dark nevezetű fanficet?
Nem? - Akkor ezt nem biztos, hogy érted.
Igen? - Szuper! Én is! :D Tehát Hannah, az író, ilyet alkotott. Rengeteg rajongó van, aki nem felejti el azt a történetet. És csak erre tudlak buzdítani téged is. Tudom, hogy nehéz kitalálni valami olyat, amit még nem lőttek el, de hidd el megéri és ráadásul sokkal nagyobb az öröm is, ha sikered van. A végére pedig csak egy kis helyesírás: A "hogy" szó elé mindig vesszőt teszünk. Bocsi, de mániám, hogy olyan dolgokba szólok bele amikhez nem feltétlenül értek :D Szóval, ne haragudj, ha netalántán megbántottalak, nem annak szántam. Csupán építő jellegű kritika, amit remélem tudsz hasznosítani az elkövetkezendőkben!
Sok sikert és olvasót.
xx L.R.M
Szia! :) Köszi h irtál, és nem bántottál meg! Örülök hogy leirtad a gondolatod:). megprobálok kanyart tenni bele :)
VálaszTörlés