Miután a hülyéskedés meg volt, kezdtem egy kicsit aggódni a másnapon. Kortyoltam párat a teámból, míg Miranda elköszönt a rajongóktól. Lefeküdtem az ágyra, és bámultam a plafont.
-Mi már megint a baj? Ha Harry, felejtsd el! Hol van még holnap?!-próbált nyugtatni, majd ő is ivott egy kicsit a forró italból.
-Hát..Jó, oké, de mi az hogy cica? Ennyire még nem voltunk jóba! Sőt..Még nem is volt pasim, és nem szeretném, ha az első személy, az Hazza lenne!-mondtam ki. Jól esett. Megszabadultam a sok tehertől, ami nyomta a mellkasom.
-Mi az hogy Harry? Te tényleg szerelmes vagy, majomba?-nevetett.
-Öhm..Nem, csak..-ültem fel.
-Csaaaak?-nyújtotta meg az "a" betűt.
-Csak..hol a mosdó?-nevettem.
-Ne tereld el a témát!
-Hát..nem tudom..miért nem hitted el mikor tegnap mondtam?
-Tőled elég furcsa hallani.-sóhajtott.
-Őszintén?-bólogatott.-Nem tudom..Kavarognak bennem az érzések, és van amikor utálom, úgy hogy felakarom akasztani, valamikor meg olyan kedves, hogy megtudnám csókolni.
-Úristen Lea...Te..öhm..Mindegy, szerintem menjünk enni, vagy nem tudom, csak tereljük el a figyelmed, mert ez így nem lesz jó. Vagy elmondod neki az igazat holnap, vagy én fogom!
-Ezt nem teheted.-ráztam a fejem.Eközben jött egy SMS. Feladó: Harry.
"Na akkor..Igazán visszaírhatnál, még ha utálsz is. Mikor menjek érted babám? H.xx"
Hát mi az hogy babám? Mit akar ez a gyerek tőlem? Miért nem hagy békén, legalább egy napra! Egy napra hagyna békén a francba. Ki szeretnék egy kicsit kapcsolódni.
-Mit írt a drága?
-Semmit..semmit..tényleg semmit, csak apa küldött egy jó éjt SMS-t.-tagadtam. Minek? Úgy is átlát rajtam!
-Na persze..Add ide a telefont!-nyújtotta a kezét, a telefont pedig elhúztam előle, nehogy elvegye.-Ne akard, hogy végig fussuk az egész házat, egy telefon miatt!-hát oké. Akkor is NEM!
-Nem. Gyere itt van ha kell, vedd el! -majd kifutottam a szobából. Úgy is már fél órája szólt Mira anyukája, hogy kész a kaja. Miranda hirtelen ugrott a hátamra. Én felsikítottam, de a telefon már nem volt biztonságban.
-Én mondtam hogy megszerzem!-majd kivette a kezemből. Mikor leugrott, Mary-Mira anyukája- kérdezte hogy mit csinálunk...Hát ezt nehéz lesz megmondani.
-Mentünk volna enni..-mutattam az ebédlő fele. De kiderült, hogy az a nappali.Na jól van rég jártam itt.
-Úúú...Anya nézd mit írt Leának Harry!-mutatta felé a telefonom.
-Ez az a...A tesód!-utálom ha ezt mondják, hogy testvér..Nekem egy testvérem van, az pedig Miranda.
-Nem a testvérem Mary!-majd kikaptam a kezéből a készüléket. Bementem az ebédlőbe, és leültem.Mira az velem szemben ült le.
-Jaj Lea bocsi, na de most ez komoly ügy.-mondta "komolyan".-Biztos nehéz..
-Igen, egy levegőt szívok vele, és ez nagyon gáz.-babráltam a telefonom.Mary odaadta a kaját, és elkezdtünk enni. Vagyis Miranda. Nekem egy falat sem ment le a torkomon.
-Egyél már!-harapott bele az ételbe.
-Nem vagyok éhes.-toltam el magamtól a tányért.
-Akkor nem vagy az. Szerintem írj vissza Harrynek, és akkor nem fog folyton irkálni.
-Azt mondod?
-Mikor csalódtál bennem?
-Soha?-mosolyogtam.
-És nem is fogsz!-öleltük meg egymást.
-Akkor felhívjam, vagy csak írjak vissza neki?
-Ahogy gondolod. De hangosítsd ki, hogy halljam mit mond!
-Oké.-megnyomtam a hívás gombot, mihelyst megkerestem a nevét. 3-at csörgött majd felvette.
-Szia Lea! Mikor menjek?
-Mi az hogy cica? -tértem a lényegre.
-Kérdeztem valamit, amire kéne válaszolnod.-Miranda az majd megfulladt a röhögéstől. Hát igen, mi képesek vagyunk telefonon keresztül kinyírni egymást.
-Gyere 7-re, de ha ma még egyszer mersz üzenetet küldeni, nagyon megbánod!-mondtam.
-Rendben, szia cicám!-mondta majd kinyomta. Én tátott szájjal néztem a telefonomat, majd tekintetem kapkodva nézett a készülékre és barátnőmre.Ő csak megvonta a vállát, és betessékelt a szobába.
-Szerintem, feküdjünk le, és aludjunk. Holnap korán kelünk és sétálunk egy nagyot! Még lesz időnk bőven.
-Igen, szerintem is.-ásítottam.Mondtunk egymásnak egy "jó éjt"-et és lefeküdtünk aludni. Nehezen alszok el ismeretlen helyeken. Tudom ez nem ismeretlen, de máshol. Ezért kb. fél óra múlva nyomott el az álom.
~*~*~*~
Reggel felkeltem, és nem volt senki sem a szobában, csak én. Kimentem, mert hangokat hallottam. Egy kicsit hallgatóztam. Mira beszélt Marynek.
-Nem tudom, szerintem tök cukik lennének. Én a helyébe megmondanám neki, hogy szerelmes vagyok belé. Miért irkál neki olyat hogy cica, hogy ha nem lenne belé szerelmes?
-Igazad van Mirandám...De hát ő döntése, hagyjad!
-Oké..-majd beleharapott a kajába.
-Jó reggelt! -léptem be.
-J..Jó reggelt!-dadogott Mira. Mindig dadog, ha valamit titkol.
-Na és..Miért is illünk össze?
-Magatokra hagylak..-ment el Mary.
-Hát öhm..Csak hogy aranyosak lennétek, ha összejönnétek..Mit hallottál?
-Mindegy..Igazad van úgy is.-legyintettem.
-Hát okké..Nagyon korán keltünk amúgy..-nevettünk.-Nem akartalak felébreszteni. Aranyosan aludtál.
-Kösz..Hány óra van?
-11.-nézett a faliórára.
-Köszi..-majd beleharaptam a szendvicsbe.
-Mit fogunk ma csinálni?-kérdezte a tányért a mosogatóba téve.
-Öhm...Nem tudom.Mit akarsz?
-Semmit..Álmos vagyok..
-Öhm...Sétáljunk? Vagy nem akarsz? Végül is az volt a terv.
-Oké.
-Vagy felőlem írhatunk zenét is.
-Akkor mind a kettő?
-Oké.
-Ó...Apáék már rég elmentek.
-Ja..Tényleg..Akkor először szerintem írjuk meg a zenét, és aztán mehetünk sétálni. Oké.-bementünk a zeneszobába, és elővettük a kellékeket.
~*~*~*~
A zenélés után séta következett. Csináltunk csomó képet. Már 6 óra volt, és Harry írt egy üzit hogy elindult. Hát igen...1 óra az út. Holmes Chapel nagy részét bejártuk. Mindig is szép volt, és jobb időjárás, mint Londonban. Szeretek itt lenni a barátnőmmel, nem úgy mint az undok bátyámmal.
Holmes Chapel nagy város, tehát kellett gyalog fél óra míg hazaérünk. Már a sarkon láttuk a frissen festett házat. ahogyan a fekete ismert Range Rovert...-Mit keres ez itt? -tagolta el Mira.
-Hát ez jó kérdés. -léptünk be a kapun. Gyorsan sétálunk, főleg ha baj van de nem számít. Bementünk, és megláttam a fürtös gyereket.
-Mehetünk? Szedd össze a cuccot...Cica--az utolsó szót suttogta.Én megforgattam a szemem és:
-Nincs cuccom. És ne nevezz cicának!
-Ahogy akarod.
-Ne akassz ki!-tátogtam neki. -Látom jól megismertétek egymást.-mosolyogtam Maryékre.
-Igen, Mary nagyon rendes anyuka. -Miranda oldalba bökött. gondolom azért hogy mondjam el az érzéseimet.
-Öhm...Harry!-sétáltam oda hozzá.
-Hm..-dünnyögött miközben megitta a pohárban lévő vizet.
-Sz..Sze..Szer...Szerinted mit csináltunk ma? -mosolyogtam. Mira a fejére csapott úgy nevetett.
-Aludtatok..Na de menjünk, mert anyáék direkt megvártak, mondták hogy korábban jöjjek.
-Hogy értél ide ilyen gyorsan?
-Legyen az én titkom..-mosolygott és magához húzott. Én szerencsésen löktem el magamtól, és öleltem meg barátnőmet. Nehéz a búcsúzkodás. Főleg ha nem ebben a városban laksz. Beültünk a kocsiba, és beindította Harry a járművet. Én integettem nekik, mint aki nem normális. Hamar..nagyon hamar telt el a nap. Nagyon hamar..Megbeszéltük, hogy mindennap hívjuk egymást, és hogy ma felrakja még a videót. Nem szóltunk egész úton egymáshoz
~*~*~*~
Anyáék tényleg otthon voltak. Gyorsan futottam be a házba. Mindenhol bőröndök, és táskák.
-Na végre megjöttetek! Szia kicsim! -adott egy puszit apa, és már ment is ki a kocsihoz.
-Szia...Szia Anne!-mosolyogtam.
-Szia kicsim, most tényleg megyünk, nem akarjuk lekésni a repülőt. Ügyelj a bátyádra! Majd 2 hét múlva jövünk! Legyetek jók! -majd kimentünk az ajtón, ők beültek a taxiba és elhajtottak.Mi integettünk, vagyis csak én. Harry az bement. Gondolom már elköszönt.Elmentek..Elmentek és itt hagytak minket 2 teljes hosszú hétre. De rossz érzés egyedül lenni..Miért kellett eljönnöd Mirától? Nem akarok itt lenni!! Már a sírás szélén álltam, mikor megfogta Harry a kezem, és behúzott a lakásba.
Imádom gyorsan kövit:)
VálaszTörlésKöszi:) nem soká hozom :)
TörlésImàdommm <3 siessss <3
VálaszTörlésKöszönom:) holnap vagy ma felkerül!:)
VálaszTörlésImádom nagyon jo.:) xx.Pancs
VálaszTörlésKöszi :)
TörlésNagyon jó lett! Kövit!:D
VálaszTörlésKöszii :) ♥
Törlés