2013. augusztus 25., vasárnap

♪ Chapter 2 ♪

Hát meghoztam a 2. részt. Köszönöm szépen a 6 feliratkozót a komikat és a pipákat. Nagyon jól esik, hogy tetszik nektek a blogom. Ez sem lett valami nagyon hosszú rész, de remélem tetszik.:) Jó olvasást! A.xx

Vacsi után felmentem a szobába. Két nap múlva mennek anyáék egy másik országba. Hogy fogom én ezt kibírni? Tudom, hogy rossz ötlet volt beleegyeznem, de muszáj volt. Igazából most jöttem rá, hogy hibáztam. Harry rontott be a szobába.Idegesnek és mérgesnek tűnt. 
-Minek kellett beleegyezned?-csapta be maga után az ajtót. 
-Hát ha egyszer boldogok, akkor boldogok. -vettem elő az egyik könyvem.Szeretek olvasni, onnan merítem ki az ötleteim a dalíráshoz. 
-Ne olvassál már!-vette ki a kezemből.
-Add már vissza! Az a kedvenc könyvem! 
-Nem érdekel! Nem akarok veled 2 hétig itt roskadni a szobában!-úristen...2 hét? Az nagyon sok! Hogy fogom én azt kibírni most úgy őszintén? Nem baj Lea, megbirkózol vele!  Én azt hittem pár napról van szó, most meg a képembe vágja Harry, hogy 14 nap.
-Hát ki mondta, hogy ülj velem a szobába? 
-Oké, akkor majd átfogom hívni a csapat többi tagját..Ja, és még bulit is fogok rendezni, te pedig azt csinálsz amit akarsz.-nyögte ki egyszerűen. Hát azt hiszi, hogy nekem nincs magánéletem?
-Hát akkor én meg elhívom ide pár napra Mirandát, ő legalább megérti, hogy egy ilyen kétszínű balek lett a tesóm!-üvöltöttem rá.Nem igaz, hogy nem veszik észre apáék hogy már majd leharapjuk egymás fejét. Na azt azért nem!Nem akarom megkóstolni az agyatlan fejét. 
-Hát jó, azt csinálsz amit akarsz...Én alszok egy jót.Nem szeretném, ha felébresztenél!
-Jó, de akkor ne horkolj!-mondtam majd kivettem a pizsamámat a táskámból, és bementem vele a fürdőszobába. Hát igen, még mindig nem pakoltam ki, mondjuk azért, mert nincs hova.Gyorsan átöltöztem, majd kiléptem. Harry egy szál boxerbe.Hát oké...Ezt meg kell még szoknom. Mikor visszaraktam a ruháimat, dörrent egy hatalmasat.Én úgy felsikítottam, hogy Hazz leesett az ágyáról.Én akkorát röhögtem rajta, hogy már a hasamat fogtam. 
-Ez nem vicces...-durcázott morcosan az ágy mögül.
-De, de az!-nevettem.Pont én alszok az ablak mellett. Hát ez nem fog menni, de muszáj. A nevetésem hamar elmúlt, és előjött az ijedős énem. Átkaroltam a térdeimet és úgy bámultam ki az ablakon. Alig lehetett kilátni az esőcseppektől,  de annyira igen, hogy lássam a
villámlásokat.Harry tekintetét éreztem magamon.
-Melletted aludjak, hogy ne féljél?-én szavai hallatán lesokkoltam. Nem mondja komolyan, hogy az első együtt alvásunkat az én ágyamban akarja tölteni? Velem? 
-Hát öhm...-majd felugrottam, a villám miatt. -Oké!-bújtam hozzá.Ő csak mosolygott, mint egy bohóc.
-Ugye nem zavar hogy egy szál alsógatyában vagyok? 
-Öh...neem dehogyis.-legyintettem kisebb zavaromban.-Melyik ágyban alszunk?
-Itt.-paskolta meg az ágyat. 
-Rendben. -feküdtem le és fordultam az ablak felé. 
-Nem akarsz felém fordulni? Akkor nem látod a villámokat.-feküdt le. 
-Be van csukva a szemem, nem kéne látnom..és téged se!-kuncogtam.
-Hát oké..-sóhajtott majd átkarolt. Hagytam neki, legalább biztonságban érzem magam mellette.Na jó Lea, ezt most hagyd abba! Azon gondolkodtam, hogy holnap sétálok egyet. Végül is nem elsőnek vagyok már itt, mert itt is volt egy barátom és elmentünk egy helyre.Egy gyönyörű szép helyre. Ezekben a gondolatokban aludtam el.

                                                                    ~*~*~*~

Már fent voltam, de mégsem akartam kinyitni a szememet,de muszáj volt. Szeretném szebben eltölteni a mai napot mint a tegnapot.Ez nálam már haladás...2 napja vagyok egy bunkó gyereknél, és jól vagyok.Oldalra fordultam ahol Harryt találtam. Megijedtem tőle, így hirtelen keltem ki az ágyból. Úgy tűnik nem ugrott be egyhamar mi történt tegnap. A hirtelen kitörésemre Hazz is felkelt. 
-Mi történt? -ásított. 
-Semmi...csak félelmetes vagy, ha alszol.-nevettem. Eszembe jutottak a szüleim. Holnap már mennek is. Ez túl gyorsan történt. Egy nap múlva már nem lesznek itt, és felborul a ház.
-Nagyon vicces vagy Lea..Te vagy a leghumorosabb ember akit valaha láttam.-mondta unottan. 
-Csak hogy tudd, egy nap, és ketten leszünk. Megéri jóban lenni velem.-mutogattam.
-Már nem azért, de én mindig elnézést kérek tőled, te szarod le!

-Hát az nekem nem elég. -indultam a fürdő felé.-Amúgy zuhanyzok, ne nyiss be! 
-Ki akarna benyitni hozzád?!-na jó ez nagyon szíven szúrt. Bementem a fürdőbe, majd becsaptam az ajtót. Bezártam, és nekiindultam levetkőzni, majd kiengedtem a kádba a nyakig érő forró vizet. Felkötöttem a hajam, majd belenéztem a tükörbe. Tényleg nem vagy szép Lea...Te csak egy lány vagy a sok közül, akinek meghalt az anyja, és új családhoz került.Beleültem a kádba, és áztattam magam. Valahogy nem éreztem jónak ezt az egészet. Ebben a percben kopogtattak.
-Lea, hadd menjek be egy pillanatra, ígérem nem nézek oda!-mondta remegő rekedtes hangjával Harold.
-Harry...Ha nem zavar, éppen a kádban ülök! Amúgy is be van zárva az ajtó!
-Sürgős lenne! Légysziii!!-nyomta meg az "i" betűt. Nem is tudtam hogy ilyen nyalizós is tud lenni. 
-Istenem Styles, ezt még nagyon megbánod. -kitápászkodtam a kádból, majd a törölközőért nyúltam.Magam köré tekertem, és kinyitottam az ajtót.
-Gyere..-mutattam be, majd kinyitottam jobban az ajtót, hogy beférjen. Egy párszor végig mért, majd bement. Itt az alkalom Lea! Zárd be! Kivettem a kulcsot az ajtóból, és már kint is voltam. Gyorsan dugtam be a kulcsot a lyukba, és bezártam a drágát. 


*Harry szemszöge*

 Eldöntöttem hogy nem reggelizek, hanem megyek egy kicsit a parkba. Éppen a fogkeféért nyúltam, mikor hallottam egy kattanást a zárban. Megijedtem, mert mi van ha bezártak? Én hülye, hát persze hogy bezártak! Odafutottam az ajtóhoz, amit ütögetni kezdtem. Hát remek. Ebből se lesz semmi sétálgatás. Hallottam az ajtón túl egy kis kuncogást, amit egyből felismertem. 
-Lea! Engedj ki! -ütöttem meg ököllel az ajtót. Mindent csináltam, nem csinált semmi csak ennyit mondott:
-Hát most már itt maradsz egy jó darabig...-nevetett. Szép mosolya van neki...Harry! Ne tedd ezt, nem szabad beleszeretned! Nem szabad! Kifelé bámultam az ablakon, majd odamentem az ajtóhoz. Láttam hogy anya nyitott be. Leának elég furcsa arckifejezése volt. Elkezdtem kiabálni az "anya" szót, és dörömbölni. Semmi...Nem igaz hogy ennyire nem hallja hogy itt vagyok bezárva egy átkozott fürdőszobába! 


*Lea szemszöge* 

Harry próbálta magára hozni a figyelmet, de én beszélgettem Anneval. Annyira ütötte hogy majdnem kitört az ajtó. Pff..simán kitudja az ajtót törni...
-Ez mi volt?
-Öhm..Semmi...-tetettem magam.A fürdőhöz sétált, és kinyitotta volna. A kulcs az íróasztalon volt. Egyből rám nézett, én pedig a vállamat rántottam meg. Odasétált, és felmutatta a kulcsot.
-Tényleg ennyire utáljátok egymást?-nézett rám.-Akkor inkább itthon maradunk...-csuklott el a hangja. De rossz érzés szomorúnak látni Anne-t...
-Nem, nem dehogyis csak....felmérgelt egy kicsit..-kikaptam a kezéből a kulcsot, és kinyitottam az ajtót. Anne szépen kisétált, Harry pedig kijött. 
-Te..Majdnem megfulladtam a gőzben!-kapkodta a levegőt. Elvörösödött a látványomon, mert még mindig törölközőben voltam.
-Kijönnél? Átöltöznék...-fogtam meg a karját, és kihúztam hogy szívjon egy kis levegőt. Megfogtam a ruhám ami egy cicanadrágból és egy hosszított felsőből állt. Bementem vele a fürdőbe, és gyorsan felvettem. A hajamat lófarokba kötöttem és kész is voltam. Mikor kiléptem Harry tornyosuló testét észleltem magam előtt.
-Miért zártál be a fürdőbe? 
-Mert idegesítettél...Most már elengedsz? Szeretnék menni sétálni.
-Majdnem megfulladtam!
-Van ablak...
-De be van ragadva! Szerinted miért nyitom ki az ajtót? Ingyen fürdést vállalok? 
-Nem tudhattam...
-Hát nem, mert te sose fogtál fel semmit...Nem is értem milyen gyereket hozott világra anyád..-na jó itt telt be a pohár...Anyukámat senki nem sértegetheti soha senki! Pár sós könnycsepp csordult le az arcomon.Átbújtam a karjai közt, és futottam le egészen az ajtóig. Annyi hátrányom volt csak, hogy fel kellett vennem a topánkám. Gyorsan nyitottam ki az ajtót és futottam ki egészen addig amíg egy eldugott kis helyre értem.Annyira azért nem volt eldugott, de nem mászkált arra nagyon senki sem. Leültem a fa tövébe, és sírtam. Sírtam ahogy csak tudtam. Miért pont anyámat sértegette? Miért nem engem? Ha ennyire jól tud mindent rólam, akkor nyilván azt is tudhatta volna, hogy anya a gyenge pontom. Lefeküdtem, és csak bámultam a felkelő napot. Elég korán kelhettem akkor. A könnyes szememtől csak a nap fényét láttam, majd szép lassan hunytam be a szemem.Itt és most lett elegem mindenből, főleg Harryből.

3 megjegyzés: